Edmond Halley sokoldalú tudós volt

Kétszázhetven éve halt meg a Halley-üstökös felfedezője

Kétszázhetven éve, 1742. január 14-én halt meg Edmond Halley angol csillagász, fizikus, az egyik leghíresebb üstökös felfedezője.

_{2012.01.12 22:30MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Hosszú és eredményekben gazdag élete során volt hajóskapitány, egyetemi professzor, királyi csillagász, a Royal Society titkára és a pénzverde vezetője, ő tervezte az első búvárharangot, ő állította össze az első meteorológiai térképet és az első halálozási statisztikát is.
   
Az 1656. november 8-án született Halley már tizenkilenc évesen tanulmányt tett közzé Johannes Kepler törvényeiről. Egy évvel később tanulmányait félbeszakítva hajóra szállt és Szent Ilona szigetére ment, ahol létrehozta a déli félteke első obszervatóriumát. Itt 341 csillag koordinátáit jegyezte fel, teljesítményéért alig 22 évesen a Royal Society (Királyi Természettudományos Társaság) tagjává választották.
   
Hazatérve barátságot kötött kora legnagyobb lángelméjével, Isaac Newtonnal, így jelentős szerepet játszott a tömegvonzás elméletének megalkotásában. Történt ugyanis, hogy Halley baráti társaságában az égitestek mozgására terelődött a szó - akkoriban azt már tudták, hogy a bolygók nem kör, hanem ellipszis alakú pályán keringenek, de ennek okát nem ismerték. Halleyt nem hagyta nyugodni a probléma, és végül 1684-ben Cambridge-be utazott, ahol Newtonnak is feltette a kérdést. A tudós közölte, hogy ő ezt már ki is számította, de elvesztette feljegyzéseit. Halley nógatására Newton nemcsak hogy újrakezdte vizsgálatait, de két évre vissza is vonult, és megírta a tudomány menetének új utat szabó Principiát. Sajnálatos módon ezután Robert Hooke és Newton elsőbbségi vitába keveredett, nézeteltérésük elsimításához Halley minden diplomáciai érzékére szüksége volt, és végül - a takarékos Royal Society helyett saját költségén ő nyomtatta ki a könyvet. Bízvást mondható, hogy ez volt legnagyobb tudományos eredménye...
   
Halley képes volt arra, hogy nagy mennyiségű tudományos adatot áttekinthető formába rendezzen, így ő készítette el a tengeri szelek járását ábrázoló első térképet. Részletes halálozási statisztikákat is összeállított, megvetve ezzel a biztosítási matematika alapjait. Foglalkozott a Nap-Föld távolság meghatározásával, az optikai lencsék gyújtótávolságainak kiszámításával, ő tervezte az első búvárharangot, készített hőmérőt, és praktikus ember lévén eljárást dolgozott ki a kifogott halak frissen tartására. Tengeri expedíción vizsgálta a Föld mágneses elhajlásának ingadozását, és arra következtetett, hogy ezt a Föld magjának a kéreghez képest változó helyzete okozza.

Igazi szenvedélye mégis a csillagászat maradt. Oxfordban volt professzor, és élete utolsó két évtizedében ő töltötte be a királyi csillagász pozícióját. Tevékenységét az üstökösök vizsgálatára összpontosította, mert úgy tűnt, mintha ezek az égitestek - a bolygókkal és a Holddal ellentétben - nem engedelmeskednének Newton törvényeinek, és akkor jönnének-mennének, amikor nekik tetszik. 1705-ben megjelent művében huszonnégy üstökös pályáját írta le, és megállapította: mivel az 1456-ban, 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben megjelent üstökös pályája teljesen hasonló, és felbukkanása is periodikus, csak ugyanazon égitest egymást követő, 76 évenként jelentkező visszatéréséről lehet szó. Megjósolta, hogy a jelenség 1758-ban lesz újra látható, és a ma Halley-üstökösnek nevezett égi vándor fel is bukkant az égbolton (utoljára 1986-ban volt látható).
   
Maga Halley ezt már nem érte meg, 1742. január 14-én halt meg Greenwichben.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter