Csontok, eső után

Náci mészárlás Treblinkában: újabb bizonyítékok kerültek elő

A treblinkai haláltábor tömegsírjainak létezésére vonatkozó minden kételyt eloszlatott az első olyan helyszíni vizsgálat, amelyen "a föld mélyébe látó" műszereket alkalmaztak - húzta alá Caroline Sturdy Colls brit igazságügyi régész a vizsgálatról szóló beszámolójában.

_{2012.02.23 09:13MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Amikor a nácik 1943-ban elhagyták Treblinkát, azt hitték, hogy mindent eltüntettek maguk mögött. Lerombolták az épületeket és elegyengették a talajt. Felépítettek egy falusi házat, és beköltöztettek oda egy ukrán "gazdát". Fákat és korabeli feljegyzések szerint más növényeket is ültettek a tábor egykori területére. Ám ha azt hitték, hogy bűneik minden bizonyítékát megsemmisítették, akkor tévedtek.

Az igazságügyi régész számára rengeteg feltárni való maradt. Az épületek lerombolásakor ritkán enyészik el létezésük minden nyoma.

Még a felszínen is megőrződnek műtárgyak és más apró jelek, amelyek a hely igazi rendeltetését tanúsítják.

Tömegsírok nyomai

Az a jelentés, amely 1946-ban készült a Lengyelországban elkövetett német bűnök feltárásáról, megjegyezte, hogy találtak egy pincejáratot, amelyen égési nyomok láthatók. Ugyancsak előkerültek az igazgatási épület maradványai, szögesdrótdarabkák és egy aszfaltozott út rövid szakaszai. Ahogy leástak a földbe, emberi maradványokat is felfedeztek, a felszínen pedig nagy mennyiségben homokkal kevert emberi hamvakat, köztük számos emberi csontdarabot is találtak. Ennek ellenére egy későbbi beszámoló azt tartalmazta, hogy tömegsírra nem bukkantak.

A tömegsírok létezése tanúvallomásokból ismeretes volt, de mivel nem került elő meggyőző fizikai bizonyíték, egyesek kétségbe vonták, hogy ezen a helyen zsidók százezreit gyilkolták meg. Noha a háború után folytatott vizsgálatok alig néhány napig tartottak, egészen addig ezek voltak a legteljesebb kutatások, amíg 2010-ben az igazságügyi régész meg nem kezdte a maga nyomozását Treblinkában - közölte a BBC.

Kiderült, hogy az átvizsgált területen számos gödör létezett. Egyesek ugyan a háború utáni fosztogatás során keletkezhettek, mivel az a legenda kapott lábra, hogy zsidó aranyat temettek a mélybe, de jó néhány nagyobb árkot ott tártak fel, ahol a tanúk szerint tömegsírok és hamvasztási helyek voltak.

Az egyik 26 méter hosszú, 17 méter széles és legalább 4 méter mély, nyugati végén egy rámpával, a keletin pedig függőleges éllel. A környéken még öt különböző méretű és legalább az előbbihez hasonlóan mély árok található. Figyelembe véve méretüket és helyüket, erősen feltételezhető, hogy temetkezési területekről van szó.

Álcázni akarták saját bűneiket

Az igazságügyi régész vizsgálta a hely történelmi és tudományos jelentősége mellett annak vallási és emlékezeti vonatkozását is. Nem folytatott azonban ásatást, és a talajt sem bolygatta meg, ami megsértette volna a zsidó törvényt és hagyományt. A holokauszt színhelyeinek vizsgálata az általa alkalmazott módszerrel viszonylag új keletű. Az 1940-es évek légi felvételeit ma már ki lehet egészíteni a műholdas képalkotással, a GPS-szel és a térképező szoftverrel.

Mindazonáltal a geofizikai eszközök nem képesek bizonyító erővel megmutatni, hogy mi van a talaj mélyén, hiszen nem érzékelik az emberi maradványokat.

A legtöbb módszer azon alapul, hogy kimutatja a talaj és a benne található anyagok fizikai tulajdonságai közötti különbséget, így érzékelhetővé teszi az eltemetett maradványokat vagy a föld megbolygatását. Az eredményeket egybevetve a történelmi és régészeti adatokkal már képet lehet alkotni az építési, rombolási és temetkezési folyamatokról. Akárcsak a gödrök, a vizsgálat is olyan jellegzetességeket mutatott ki, amelyek építményekre utalnak. Ezek közül kettő valószínűleg gázkamrák maradványa.

A tanúk szerint a haláltáborban csak ez a két létesítmény épült téglából.

Auschwitztól eltérően Treblinkában nem voltak kifejezetten krematóriumnak szánt épületek. Az a döntés, hogy az áldozatok holttestét el kell égetni, csak az után született meg, hogy a tábor már több hónapja működött.

1943-ban rendelték el, hogy exhumálják és égessék el a már eltemetett áldozatokat - azt követően, hogy a német hadsereg felfedezte a szovjetek által három évvel korábban Katynban lemészárolt lengyel tisztek tömegsírjait. Ez rádöbbentette a német vezetést annak fontosságára, hogy álcázza saját bűneit.

Az eredmények csak kezdetnek tekinthetők

A tanúvallomások szerint a tetemeket vasúti talpfákból és tűzifából rögtönzött máglyákon égették el, a hamvakat pedig sok esetben ugyanazokba a gödrökbe temették el újra, amelyekből kiemelték a holttesteket. A krematóriumi gyakorlattal kapcsolatos újabb igazságügyi kutatások azt jelzik, hogy a csontok teljes megsemmisítése csak rendkívül magas hőmérsékleten lehetséges. A legtöbb mai krematóriumban a csontok egyben maradnak, és meg kell őrölni őket, hogy porrá váljanak.

Treblinkában a hamu sok csontot tartalmaz. Csontmaradványokat a talaj felszínén is lehet látni, különösen eső után. Számottevő bizonyíték létezik arra vonatkozólag is, hogy nem minden tetemet exhumáltak és égettek el. Még az 1960-as évek végén is készültek fotók olyan tetemekről, amelyek a környék különböző pontjain kerültek elő.

Az igazságügyi régészek kutatómunkája azonban még az elején tart. Az előzetes felmérés eredményei csak a kezdetnek tekinthetők a treblinkai múzeummal kialakult együttműködésben, amelynek célja új betekintést nyújtani a tárgyi bizonyítékokba, és lehetővé tenni, hogy méltó módon emlékezzenek meg a holokauszt áldozatairól - fejtette ki Caroline Sturdy Colls a BBC-nek.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter