Húsz műhelyt és nyolcvan égetőkemencét tártak fel

Nagyon fejlett lehetett az aquincumi fazekasipar

Igen fejlett volt az aquincumi fazekasipar, eddig húsz műhelyt és nyolcvan égetőkemencét sikerült feltárni az ókori város területén.

_{2012.05.01 21:32}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

"Az ásatási leletanyag nagy részét általában cseréptöredékek teszik ki. Ez részben azzal magyarázható, hogy a neolitikumtól a középkorig sokkal szélesebb körben alkalmazták a kerámiát, mint manapság. Nem volt ez másképp a római korban sem" - hangsúlyozta Vámos Péter, az Aquincumi Múzeum régésze.

Ismertetése szerint az aquincumi leletek esetében könnyűszerrel meg lehet különböztetni a helyi és importkerámiát, utóbbiak több okból kerültek Pannoniába, s ezen belül Aquincumba. Egyrészt az amforák az ókori kereskedőknek "göngyölegként", "csomagolóanyagként" szolgáltak, ezekben szállították a bort, olajt, egzotikus termékeket, például halszószt (garum) és osztrigát, vagy olyan egészen speciális dolgokat, mint a higany. Az importamforák alapján nyomon követhető, hogy mikor és honnan milyen termékeket szállítottak Aquincumba. A bort hol az Égei-tenger vidékéről, hol Itáliából, hol Kis-Ázsiából vásárolták. Az olívaolaj Hispániából, Itáliából érkezett, ahonnan a garumot is beszerezték, de vásároltak Észak-Afrikából is termékeket.

"Az idők folyamán változtak a kereskedelmi útvonalak, az import súlypontjai, s ez nyomon követhető a kerámiatöredékek segítségével" - magyarázta Vámos Péter.

Importból elégítették ki a luxuskerámia, az úgynevezett terra sigillata iránti igényeket is. "Nagyon jó minőségű, jól kiégetett, fényes vörös bevonattal rendelkező kerámiáról van szó, amelyet a jelenkori márkás porcelánhoz lehet hasonlítani. Ezeket a birodalom különböző műhelyeiben gyártották, s a mesterek termékeiket saját pecsétjükkel is ellátták" - jegyezte meg a régész.

Hozzátette: utóbbi azért fontos, mert a töredékek sokszor segítenek datálni egy-egy ásatás leletanyagát. Aquincumba ilyen luxuskerámiákat először különböző észak-itáliai műhelyekből szállítottak, később Galliából, majd a Rajna-vidékről, Észak-Afrikából érkeztek.

"Változott a műhelyek súlypontja a terra sigillata több évszázados gyártása során, így a Római Birodalom különböző időszakaiban különböző műhelyeiből szállítottak" - mondta.

Az aquincumi fazekasság fejlődésében, ahogy másutt is, fontos szerepet játszott a hadsereg. Egy-egy légióban 4-5 ezer katona szolgált, a segédcsapatok létszáma 500-1000 fő között volt.

"A légiósokat edényekkel, kerámiatárgyakkal kellett ellátni, így ahová húzódott a hadsereg, ott megnövekedett az igény a fazekasok termékei iránt. Aquincumban a katonasághoz tartozó műhelyek a mai Bécsi út és Kiscelli utca környékén működtek" - fejtegette Vámos Péter.

Aquincumban kezdetben a bennszülött, kelta fazekasok működtek, s a leletanyag alapján nyomon követhető, miként igyekeztek a mesterek igazodnia római igényekhez. Megpróbálkoztak még a terra sigillata "hamisításával" is, amelyet kezdetben kis mennyiségben importáltak és igen drága volt, viszont a kevésbé tehetősek is szerettek volna a divatos termékekből.

"A helyi fazekasok sokszor félreértelmezték az eredeti díszítőmotívumokat. Az is tetten érhető, hogy az írástudatlan mesterek az eredeti termékeken lévő pecséteket +bélyegző-foltocskákkal+, krikszkrakszokat +aláírásként+ rajzolva hamisítják, úgy gondolván, hogy ettől válik a termék értékesebbé" - emelte ki Vámos Péter

Aquincumban is állítottak elő azonban terra sigillatát. Az 1910-es években a gázgyár építése során került napvilágra a legnagyobb aquincumi fazekasműhely, egy valóságos kerámiagyár, amely legalább 30 égetőkemencét működtetett. A feltárások során vagy félszáz, a terra sigillata díszítésének sokszorosítására szolgáló formatálat találtak, ennek ellenére a hétköznapi leletanyagban kevés a helyi gyártmányú luxuskerámia-töredék.

"Többféle elképzelés is van, hogy ennek mi lehetett az oka. Egyes elméletek szerint mire igazából beindult volna a termelés, valamilyen háborús pusztítás következtében megszűnt a műhely. A másik, valószínűbb magyarázat szerint olyan időszakban létesítették a műhelyt, amikor a Pannónián kívüli termékek jóval olcsóbbak voltak. A helyi műhely nem tudott konkurálni a külföldi vetélytársakkal, ráadásul termékei sem voltak olyan jó minőségűek, mint az importból származó terra sigillaták" - vélekedett Vámos Péter.