A legszelesebb, a leghidegebb és a legszárazabb

Megújuló energiaforrások az Antarktiszon!

Nem könnyű túlélni a csontig hatoló hideget és a téli sötétséget az Antarktiszon, arról nem is szólva, hogy rengeteg energiát igényel az ott lévő kutatóállomások működtetése. Teret nyer azonban a megújuló energiaforrások használata a fosszilis tüzelőanyagok mellett.

_{2009.01.26 16:23MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A szél- és a napenergia sikerrel alkalmazható az Antarktiszi-félszigeten. Napelemekkel egy év alatt legalább annyi energiát lehet összegyűjteni, mint sok helyen Európában. Bár télen kevés a napfény, nyáron a nap a kristálytiszta levegőn keresztül süt, és visszaverődik a hóról.

"Az Antarktisz a legszelesebb, a leghidegebb és a legszárazabb hely a Földön. Nagy próbatételnek vannak kitéve az itt használt anyagok. A műanyagok könnyen törnek az ilyen klímában" - magyarázta Andy Binney a brit Rothera kutatóállomáson, amelynek egyik épületében német gyártmányú napelemek fogják melegíteni a vizet és a levegőt.

Az Antarktiszi-félszigeten egy év alatt több napenergiát lehet összegyűjteni, mint Londonban. A Rothera állomáson már felszerelt napelem segítségével több mint ezer liter kőolajat takarítanak meg a segítségével egy év alatt.

A megújuló energiaforrásokra való áttérés segít megszünteti a szennyezést és a kőolajalapú üzemanyagok üvegházhatást okozó gázkibocsátását, továbbá csökkenti a földkerekség legtávolabbi vidékének ellátására fordított hatalmas üzemanyag-szállítási költségeket.

Az Antarktisz keleti részén lévő Erzsébet elnevezésű belga kutatóbázison pedig azt tervezik, hogy csak szél- és napenergiával működtetnek majd mindent, és már építik a világ legdélebbi szélmalom parkját az Egyesült Államok és Új-Zéland kutatóállomásainak ellátására.

"Ezzel 463 ezer liter kőolajat váltanak majd ki évente a két bázison, és már kezdetben is mintegy 11 százalékkal csökkentható az üzemanyag-fogyasztás" - mondta el az állami irányítású új-zélandi építővállalat, a Meridian társaság egyik munkatársa. Japán a Szjova bázison napenergiát használ, az ausztrál Mawson központban pedig 2003 óta két 300 megawattos szélturbina üzemel A szélerőművek építése sok állomáson nehézséget okoz, mert nincs elég erős emelőszerkezet, a napenergia hasznosítása ezzel szemben sokkal egyszerűbb.

A távoli jégmezőkön dolgozó tudósok eddig hordozható napelemeket használtak. Az 1959-ben 47 nemzet által aláírt Antarktiszi Szerződés kimondja, hogy a földrész katonai célokra (bázisok létesítésére, fegyverkísérletekre) semmiképpen sem használható. Az Antarktiszon elért kutatási eredményeket nyilvánosságra kell hozni, és ingyen elérhetővé kell tenni, valamint szorgalmazza az egyes országok által létrehozott kutatóállomások közötti minél szorosabb együttműködést. A kontinensen jelenleg kb. 50 olyan állomás működik, ahol folyamatos kutatás zajlik.

A legtöbb bázist Oroszország, Ausztrália, Nagy-Britannia, Chile és Argentína működteti. A legtöbb állomást a part mentén, a Dél-Amerikához legközelebb eső részen állították fel, a szárazföld belsejében sokkal kevesebb az állomások száma, itt főleg geológiai, klímaváltozással kapcsolatos és a jég változásával kapcsolatos vizsgálatok folynak.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter