Másfél éves volt a kisgyermek, amikor elhunyt

Lenyűgöző! Megőrizte szerkezetét egy 13. században elhunyt gyermek agya!

Megőrizte szerkezetét a XIII. században elhunyt másféléves gyermek agya, amelyen nem csupán a lebenyeket, a barázdákat és a tekervényeket lehet megkülönböztetni, de még az idegsejteket is azonosította egy nemzetközi kutatócsoport.

_{2010.03.16 20:01}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

A kutatás eredményeit a Neuroimage című szaklapban publikálták. A XIII. században élt gyermek földi maradványait még 1998-ban fedezték fel Franciaország észak-nyugati részén. Bár a lágyszövetek elporladtak az évszázadok során, megőrződött a gyermek agya, amelyet azóta formalinoldatban tárolnak - olvasható a Discovery Channel hírei között (http://news.discovery.com).

"Bár az agy eredeti súlyának ötödére csökkent, megőrizte anatómiai jellegzetességeit, s bizonyos szinten a sejtstruktúráját is" - hangsúlyozta Frank Ruhli, a Zürichi Egyetem anatómusa és paleopatológusa, a svájci múmiaprojekt vezetője. Hozzátette: az agy volt az egyetlen lágyszövet, amely fennmaradt.

"Az emberi agy természetes konzerválásának egyedülálló esetével állunk szemben" - mondta Frank Ruhli. Külsőre az agy majdnem épnek tűnik: jól megkülönböztetők a felszíni "domborzatát" alkotó tekervények és a barázdák, ahogy elkülöníthető a homlok-, halántéki és a nyakszirti lebeny is.

Csodálatos módon fennmaradt bizonyos mértékig az agy belső szerkezete is: megkülönböztető a szürke- és a fehérállomány, mikroszkópos vizsgálat során pedig kimutathatók a véredények és a nagy idegsejtek (neuronok) az agy fő memóriaközpontja, a hippokampusz körül.

A neuronok többnyire megőrizték jellegzetes alakjukat, s kimutathatók a rövid, ágas-bogas nyúlványaik, a dendritek. A kutatók szerint a középkori agy azért maradhatott fenn, mert a gyermeket egy különleges környezetben helyezték végső nyugovóra. A kicsit bőrtakaróba bugyolálták, fakoporsóba fektették, s párnát helyeztek a feje alá.

A temetés helyszínén savas vegyhatású az agyagos talaj. Mivel a város a Kérogan-öböl partján fekszik, amely tulajdonképpen az Odet-folyó torkolatrendszerének kiöblösödése, itt egyaránt keveredik a sós tengervíz és az édesvíz. A savnak és a sós tengervíznek köszönhetően a gyermek agya "télire" eltett "savanyúságként" őrizte meg az állagát.

"Ezt nevezik hullaviasznak (adipocere), amely vegyi reakció eredményeként jön létre. A szervezetben található zsírt a különböző enzimek (lipázok) elkezdik lebontani, ennek következtében glicerin és szabad zsírsavak keletkeznek. Amennyiben a tetem magas alkáli-földfémekben gazdag talajba kerül, akkor a földben található ionok a szabadzsírsavakkal szappanszerű anyagot képeznek, amely sokáig fennmarad" - magyarázta Krisztina Papajeorjopulu, a tanulmány első szerzője.

A kutatók megpróbálták azt is kideríteni, hogy mi lehetett a halál oka. A vizsgálatok bebizonyították, hogy téves volt a korábbi feltételezés, miszerint agyvérzés végzett a gyerekkel. "Erős vérzés nyomai láthatók az agykéreg külső felszínén, amely a halál előtt néhány nappal lépett fel. Ez a koponyatörésre utal, azt viszont nem tudjuk megmondani, hogy ez okozhatta-e a gyermek halálát" - hangsúlyozta Raffaella Bianucci, a Torinói Egyetem antropológusa.