Mindenevők az Etna lábánál

Erről árulkodnak a pompeji latrinák

Pompeji lakossága mindenevő volt, s étkezési szokásai változtak az évszázadok során.

_{2010.07.27 08:25}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Ezt állítják amerikai és ausztrál kutatók, akik az ókori város latrináit tárják fel.

A régészek Steven Ellis, a University of Cincinnati docensének vezetésével 2005-ben tárták fel a város legrégebbi kapuja, a Porta di Stabia közelében a közvécéket - olvasható az egyetem honlapján (http://classics.uc.edu/~ellis/PompeiiPoop.pdf) Az ásatási terület a színházi negyed bejáratánál, a gladiátorok szálláshelyének közelében van, ez a város kevéssé "higiénikus" része volt.

"Bár a rómaiak igen fejlett hidrológiai rendszereket hoztak létre, Pompeji ezen részén csak a legalapvetőbb létesítmények voltak. Igen kevés háznak volt konyhája, így a lakosok többsége nem étkezett otthon, hanem a kocsmákban, vendégfogadókban, korabeli +gyorsétkezdékben+ kapott be valamit. Kevés volt a közvécé is, amelyek elég nagy távolságra helyezkedtek el egymástól.

A lakásokban és az étkezdékben a mellékhelyiség közvetlenül a konyha mellett helyezkedett el, s ide dobták a konyhai hulladékot is" - magyarázta Andy Fairbairn, az ausztráliai University of Queensland kutatója.

Andy Fairbairn szerint a feltárt latrinák színültig tele voltak vízzel kevert szerves anyagokkal. "A víz rengeteg ásványi anyagot tartalmazott, amelyek segítettek megőrizni, fosszílizálni a leveleket, magvakat, gyümölcsöt, a halszálkát és állati csontokat, de még az ételmaradékokat is" - mondta az ausztrál tudós.

A latrinák tartalmának "keresztmetszete" bepillantást engedett abba, hogy miképp változtak az étkezési szokások az idők folyamán. "A korai időszakban, a Kr.e. IV. században az étrend igen egyszerű volt, az emberek azt fogyasztották, amit, földművelő közösségről lévén szó, helyben megtermeltek - leginkább gabonaféléket és zöldséget. Később megjelent a meggy, szőlő és a datolya, ami kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokra utal" - fogalmazott Andy Fairbairn.

Míg eleinte a rómaiak ketchupját, az apró tengeri halakból fermentált halszószt, a garumot helyben, a házak hátsó udvarán "erjesztették", a régészeti leletek tanúsága szerint később ezek a tartályok eltűntek, s az "ételízesítőt" importból szerezték be. "Összességében elmondható, hogy Pompeji lakosai kiegyensúlyozott, változatos étrenden éltek, mindenevők voltak, de táplálékukban azonban a növényi eredetű étkek domináltak. A hús ugyanis meglehetősen drága volt" - emelte ki Andy Fairbairn, hozzátéve, hogy a munka java még csak ezután következik.

Minták százait kell elemezni, ami több évre biztosít feladatot. A szerves anyagok mikroszkópos vizsgálata sokat elárul arról, hogy valójában milyen volt az ókori népesség étrendje Pompejiben. Egyéb leleteket is elemeznek majd - így a forró hamu által megőrzött vekniket, tojásokat, a garumot és az olívaolajt tartalmazó üvegeket.

Ezek a vizsgálatok, meg a korabeli falfestmények rengeteget elárulnak a város életéről. Megismerhetik, hogy a pompejiek mit ettek, hogyan készítették el étkeiket, s hogyan fogyasztották el a fogásokat.

Andy Fairbairn meggyőződése szerint azonban ez a vizsgálat arra is fényt deríthet, hogy egy ilyen hatalmas civilizáció, mint a római, végül miért semmisült meg.

"Egy ilyen vizsgálat szemléletesen mutatja meg, hogyha az emberek nem értik a környezetet, amelyben élnek, még a legfejlettebb civilizáció is a süllyesztőbe, pontosabban a latrinába kerülhet" - összegezte Andy Fairbairn.