A világ legnagyobb léghajója robbant fel

A Manhattan toronyházai felett lebegő hatalmas léghajó, amelynek farkán jól kivehetően ott díszelgett a náci horogkereszt - talán ez lehetett sok amerikainak a legközvetlenebb élménye a nemzetiszocializmusról.
_{2007.05.08 16:16, Forrás: National Geographic - Pálinkás Károly}

A Hindenburg LZ129 hetven évvel ezelőtt, mindmáig tisztázatlan körülmények között robbant fel landolás közben New York közelében.

Miután tizenhetedik transzatlanti útját is sikerrel teljesítette, a világ akkoriban legnagyobb légi járműve 1937. május 6-án éppen leszállni készült a New York-tól alig pár kilométerre fekvő Lakehurst-nál, amikor hirtelen lángok csaptak fel a hajó törzséből. A néhai német köztársasági elnökről elnevezett léghajó a bámészkodók szeme láttára fél perc alatt a tűz martalékává vált. A léghajó 97 utasából 35-en meghaltak, a csodával határos módon azonban 62-en túlélték a tragédiát.

A levegő Titanic-ja

A robbanás pontos oka a mai napig tisztázatlan. Több magyarázat is született - ami érthető, hiszen a léghajó lenyűgöző mérete és teljesítménye bámulatba ejtette és élénken foglalkoztatta nemcsak a németeket, hanem az amerikaiakat is.

A Hindenburg a maga 245 méteres hosszával alig 24 méterrel volt rövidebb, mint a Titanic. Teste több mint 200 ezer légköbmétert tett ki, így a korabeli fotók tanúsága szerint igazán lenyűgöző látványt nyújtott a New York-i toronyházak között cikázó léghajó. A Hindenburg volt ráadásul az első léghajó, amely adottságainál fogva képes volt áthajózni az Atlanti óceánt, ráadásul úgy, hogy az utasok a két és fél, három napos út során luxuskörülmények között érezhették magukat.

A léghajó törzsében 129 utas számára alakítottak ki férőhelyet, külön alvókabinokkal, mosakodásra is alkalmas csapvízzel, étteremmel, panorámaterasszal és élő zongorakoncertekkel, sőt, a hajó alsó részében kijelölt dohányzóhelységgel. Ez utóbbiban persze szigorú előírások voltak érvényben: a gyufát csakis az arra kijelölt személyzet gyújthatta meg, égő cigarettával pedig szigorúan tilos volt elhagyni a helyiséget.

Az óvintézkedések érthetőek: a Hindenburgot gyúlékony hidrogén hajtotta, amely fokozott óvatosságra intette a léghajó fedélzetén tartózkodókat. Érdekes módon a hetven évvel ezelőtti tragédia bekövetkezéséért senkinek nem jutott eszébe a dohányzóhelységet és az abban tartózkodókat okolni. A léghajó felrobbanásáról egészen másfajta elképzelések fogalmazódtak meg.

Találgatások a tragédia okáról

Az első és talán mindmáig leginkább hihető magyarázat az időjárási körülményekre hivatkozott: 1937. május 6-án este komoly vihar tombolt New York közelében, ami miatt a Hindenburgnak egyszer vissza is kellett fordulnia. A léghajó egy, a város felett megtett kör után, a lassan csendesülő vihart követően próbált meg másodszorra is leszállni. A vihar persze önmagában még nem okozhatta a tragédiát, hiszen a léghajók korábban már viharos trópusi körülmények között is sikeresen landoltak.

Épp emiatt sokan úgy vélték inkább, hogy a lakehursti baromfitenyésztőknek lett elegük az immáron tizedszerre landoló Hindenburgból, mivel a hatalmas léghajó teljességgel összezavarta a csirkéket. Nemcsak fejvesztve szaladgáltak, egymást taposták agyon, hanem a léghajó leszállását követően több napig tojást sem tojtak. A gyenge lábakon álló vád szerint a baromfitenyésztők sörétes puskákkal lőtték ki az éppen leszállni készülő Hindenburgot.

A náci vezetők nagy része azonban nem hitt ezekben az "ártatlan" magyarázatokban: Göringtől Goebbelsig szinte minden magas rangú náci meg volt róla győződve, hogy a németek büszkesége terrormerénylet áldozata lett. Göring ugyan légügyi miniszterként nem volt elragadtatva a lassú és harcászati szempontból nem túl előnyös léghajóktól, ám a Hindenburg tragédiáját követően ő is úgy vélte, hogy az amerikai versenytárs, a Pan America Airways akciójáról lehet szó, amely így próbál megszabadulni a konkurenciától.

Egy harmadik elképzelés inkább az utasok között kereste a kakukktojást: eszerint valaki időzített bombát helyezhetett el a léghajón, amely a leszálláskor lépett működésbe. A feltételezés kissé sántít ugyan, hiszen a landolás pontos időpontját kiszámolni nem nagyon lehetett, ennek ellenére a hatvanas években felbukkant a teória egy továbbgondolt verziója is: a német származású amerikai Adolph August könyvében szélsőbaloldali terrorakciónak tudja be a katasztrófát. Egy még kevésbé valószínű feltételezés még ennél is tovább megy: nem a szélsőbaloldalt, hanem a szélsőjobboldalt, azaz magukat a nácikat sejteti a Hindenburg pusztulásának okaként. Ezt a teóriát hirdette többek között az egyik túlélő tiszt, Eduard Boetius fia, ám elméletével még apja sem tudott teljesen azonosulni.

A Hindenburg ugyanis egy éves működése során teljes mértékben a náci propagandagépezet szolgálatában állott. Nemcsak a demokratikusnak nehezen nevezhető 1936-os "választási kampány" során utazta be Németországot, amikor is lenyűgöző méretei és a léghajóból kiszórt röplapok a nácik dicsőségét zengték, hanem az 1936-os berlini olimpia megnyitóünnepségén is kitüntetett szerepet kapott. A nyitóünnepség adott pillanatában ugyanis behajózott a berlini olimpiai stadion fölé, megállt, a legénység pedig vezényszóra a hajó egyik végéből a másikba futott, aminek köszönhetően a hatalmas Hindenburg kecses bólintásokkal üdvözölte a vezért.

A valódi okok?

A tragédia valódi okaihoz a német Spiegel Online írása szerint a kilencvenes években megjelent elmélet került talán a legközelebb: az időjárás közrejátszott ugyan, hiszen a levegő tele lehetett elektromos feszültséggel, ám a robbanást kiváltó szikrához önmagában talán ez nem lett volna elegendő.

A Hindenburg testét takaró különleges, ezüstszínű lakkréteg viszont nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a léghajó törzse folyamatosan elektromos töltés alatt volt. A landoláshoz kidobott vizes kötelek bár alapvetően földelték a hajó egy részét, a léghajó külső felülete azonban továbbra is töltés alatt maradt. Ennek köszönhetően aztán olyan nagy lett a feszültség, hogy szikra keletkezett, amely immáron képes volt lángra lobbantani a hidrogéntartályokat.

"Ha a Hindenburgot nem az akkoriban különlegesnek tartott lakkal vonják be, és nem hidrogént, hanem sokkal drágább és nehezebben hozzáférhető, ám nem gyúlékony héliumot használnak üzemanyagként, akkor a tragédia elkerülhető lett volna" - nyilatkozta Max Dieckmann a Spiegel Online-nak.

Más kérdés, hogy a léghajózás korszaka talán e tragédia nélkül is leáldozott volna.